1. A BEATLES rövid története
A
világ legismertebb és a mûfaj
szempontjából legjelentõsebb zenekara.
Több könyvtárnyi anyagot írtak már
össze róluk, megírták mindazt ami
megtörtént és azt is ami csak
megtörténhetett volna. Õszíntén
szólva igen nehéz a magunk szabta
enciklopédikus keretek között maradva írni
róluk. Olyan ez mintha Shakespeare
életmûvét 30-40 mondatban
intéznénk el, akkor amikor néhány
kötet kellene. No de lássuk hogyan is alakult a Beatles
életpályája, röviden.
A banda Liverpoolban kezdte pályafutását.
A kikötõvárosba érkezõ
tengerészek, üzeletemberek
jóvoltából pezsdült meg a popélet,
miután az angol fiatalság megismerkedett az amerikai
rock and roll és rythm and blues elõadók
lemezeivel. Az iskolatársakból és gyerekkori
barátokból alakult The Silver Beatles a helyi sikerek
után Hamburgba szerzõdött, ahol a
kikötõi negyed éjszakai klubjaiban
játszottak napi 8-10 órát. A
rendkívül megeröltetõ munka - a tagok
saját bevallása szerint is - nagyon jó
iskolának bizonyult, s megteremtette azokat az alapokat,
melyeken a hatvanas évek elejétõl a Beatles
karrierje kibontakozott. Több hamburgi
vendégszereplés után 1962-ben tértek
vissza Liverpoolba, ahol az azóta lebontott Cavern klubban
játszottak. 
Itt fedezte fel õket Brian Epstein,
akinek lemezüzletében már
érdeklõdtek a Beatles egyik NSZK-ban
készült felvétele a My Bonnie után.
Idõközben Sutcliffe megvált az
együttestõl (1962-ben agytumorban meghalt) és a
basszusgitáros posztot McCartney vette át, s
hamarosan tagcsere következett be a dobos posztján is
ahová Ringo Starr került. A hetvenes években az
újságirók gyakran keresték meg a
másodosztályú lebujokban fellépõ
Pete Bestet és tették fel neki a rutinszerû
kérdést: "Milyen érzés elszalasztani a
legnagyobb lehetõséget?!" , amire az ekkor már
megtört és megsavanyodott zenész sohasem volt
hajlandó válaszolni. Epstein, miután meghallgatta a zenekart, elvállalta
menedzselésüket, s Londonban megpróbálta
lemezszerzõdéshez juttatni õket. Több
sikertelen próbálkozás után 1962-ben a
Parlophone, és személy szerint George Martin producer
látott fantáziát a zenekarban és
kikérte õket a hamburgi lemezcégtõl,
amely könnyû szívvel mondott le róluk,
még bánatpénzt sem követelt. 
Valószínûleg a második
világháború óta ez volt
Németország legnagyobb vesztesége. 1962
októberében készült elsõ
kislemezük, a Love Me Do az angol lista 17. helyére
került fel, majd az ezt követõ Please, Please Me
már No 1. siker. Gyors egymásutánban
további három kislemez: From Me To You, She Loves
You, I Want To Hold Your Hand kerül az élre, s az
év végén már egy új korszak
kezdetérõl, a beatlemaniáról
beszélnek. Az utolsó angol siker révén
1964-tõl Amerika is megnyitja kapuit az új
fenomén elõtt, s hamarosan világszerte a
Beatlesrõl, illetve a beatkorszakról
beszélnek. 1964 elsõ felében
elõfordult, hogy a toplista elsõ helyein 5 Beatles dal
szerepelt és további hét
felvételük bekerült a Top 50-be, miközben a
nagylemezek listáját is Beatles LP-k vezették.
Elsõ nagylemezeik 63-ban jelentek meg: Please Please Me
és a With The Beatles. Mindkettõ elsöprõ
siker. A Beatles sikere nyomán, angol beatzenekarok tucatjai
keltek át az óceánon (Animals, Dave Clark
Five, Kinks, Hollies, Rolling Stones, Herman's Hermits stb.)
és valósították meg azt amit
egyszerûen csak brit inváziónak szoktak
nevezni, döntõen befolyásolva és
átalakítva nemcsak Amerika de az egész
világ szórakoztatóiparát,
zenéjét. A Beatles a rendszeresen kiadott lemezei
mellett (1964 és 69 között a Penny Lane és
a Strawberry Fields
Forever kivételével valamennyi
felvételük az angol lista élére
került) olyan nagyszerû, a Beatles
hisztériát nagyban növelõ filmekben
játszott mint az A Hard Day's Night 1964-ben és a
Help 1965-ben. Munkásságuk
elismeréseképpen, Wilson munkáspárti
miniszterelnök javaslatára a
királynõtõl lovagi címet kaptak. Ebben
az évben pályájukon markáns fordulat
következett be, megjelenik a Rubber Soul címû
album amely zeneileg egy más, addíg ismeretlen
Beatlest mutat be. A korai Chuck Berry, Carl Perkins, Buddy Holly
dalok után, eltávolodva a rock and rolltól,
összetettebb, az üzleti szempontokat
kevésbé figyelembevevõ zenét
produkáltak. Ennek a zenei korszaknak a csúcsa a
Revolver címû album amely a kritikusok szerint is a
zenekar legjobb albuma. A korszak új zenei és eszmei
irányzatait (pszichedelia, ragarock, Zen, flower-power)
magába olvasztó új zenei világot
alakítanak ki, amely ismét új korszakot nyit a
mûfaj történetében. A korongon
természetesen megnyilvánul Lennon radikalizmusa
és baloldali gondolkodása (két addíg
megjelent könyvében In His Own Write és A
Spaniard In The Works-ban ezeket már kifejetette), valamint
az a keleti filozófia melyet a csapat Maharishi
gurunál sajátít el Indiában. 
Ugyanennek a
vonulatnak kiváló terméke a
következõ album is: Seargeant Pepper's Lonely Hearts
Club Band. Mindeközben csak úgy ontják a No 1-es
slágereket: Ticket To Ride, Paperback Writer, Eleanor Rigby,
All You Need Is Love, Hey Jude. 
1967-ben
gyógyszertúladagolásban meghal Brian Epstein,
s a zenekar tagjai meguk veszik kézbe ügyeiket.
Megalakítják az Apple vállalkozást,
Magical Mystery Tour címmel tv-filmet
készítenek, elõadókat (Mary Hopkins,
Badfinger, Jackie Lomax) menedzselnek. 1968-ban jelenik meg a dupla
White Album, s vele egyidõben a Lady Madonna, amellyel
ismét a rock alapokhoz térnek vissza.
Többféle szempontból is korszakalkotónak
számít a Yellow Submarine címû
rajzfilmjük. Ebben
az idõszakban a tagok között fokozatosan romlik a
viszony, amiben az anyagiakon túl Lennon és McCartney
házassága is közrejátszik. Mindketten
külön utakon kezdenek járni, szóló
lemezeiket készítgetik. Közben a világ
figyelme Amerika felé terelõdik ahol a hippi mozgalom
és Woodstock vonják magukra a reflektorfényt.
A Beatles
befolyása és szerepe is csökken. Maguk a tagok
is érzik ezt, akik azonban az új utakat más
és más irányban keresik. Még megjelenik
két utolsó albumuk, az Abbey Road és a Let It
Be, de ezt követõen a kiélezõdött
személyi és gazdasági ellentétek
szétzilálják a formációt, amely
1970-ben felbomlik. A tagok szólóban folytatták
pályájukat, s bár többször
szóba kerül a Beatles
újraegyesítése, a valóságban
erre soha nem kerül sor. A rajongók ilyen
típusú álmodozásának az a merénylet
vet véget, mely 1980 december 8-án kioltja John Lennon életét.
Innentõl kezdve a Beatles egy legenda, amely azért
még szolgál meglepetésekkel, hiszen a sok
kiadvány ellenére még mindíg vannak ki
nem adott felvételek. A Beatles egy csoda amely azonban az
elõdökbõl táplálkozott, õk
összegezték és mondták ki a dolgok
lényegét a megfelelõ idõben és
megfelelõ helyen. Igen a gyökerekbõl
táplálkozott, az õsi bluesból, a rock
and rollból, a hatvanas évek elején kialakult
ezernyi liverpooli zenekar által kibocsájtott
hangokból. Azt a tényt azonban senki nem vitathatja,
hogy a Lennon-McCartney páros korunknak
leginvenciózusabb, a maga mûfajában forradalmi
újításokat alkotó és
legtermékenyebb szerzõkettõse volt, és
marad még hosszú idõn keresztül.
Forrás: Rocklegendák