2. CD DISZKOGRÁFIA

3. FILMEK

4. KONCERTEK

5. BEATLELINKEK

 

 

1. A BEATLES rövid története

 

A világ legismertebb és a mûfaj szempontjából legjelentõsebb zenekara. Több könyvtárnyi anyagot írtak már össze róluk, megírták mindazt ami megtörtént és azt is ami csak megtörténhetett volna. Õszíntén szólva igen nehéz a magunk szabta enciklopédikus keretek között maradva írni róluk. Olyan ez mintha Shakespeare életmûvét 30-40 mondatban intéznénk el, akkor amikor néhány kötet kellene. No de lássuk hogyan is alakult a Beatles életpályája, röviden. 

A banda Liverpoolban kezdte pályafutását. A kikötõvárosba érkezõ tengerészek, üzeletemberek jóvoltából pezsdült meg a popélet, miután az angol fiatalság megismerkedett az amerikai rock and roll és rythm and blues elõadók lemezeivel. Az iskolatársakból és gyerekkori barátokból alakult The Silver Beatles a helyi sikerek után Hamburgba szerzõdött, ahol a kikötõi negyed éjszakai klubjaiban játszottak napi 8-10 órát. A rendkívül megeröltetõ munka - a tagok saját bevallása szerint is - nagyon jó iskolának bizonyult, s megteremtette azokat az alapokat, melyeken a hatvanas évek elejétõl a Beatles karrierje kibontakozott. Több hamburgi vendégszereplés után 1962-ben tértek vissza Liverpoolba, ahol az azóta lebontott Cavern klubban játszottak. Itt fedezte fel õket Brian Epstein, akinek lemezüzletében már érdeklõdtek a Beatles egyik NSZK-ban készült felvétele a My Bonnie után. Idõközben Sutcliffe megvált az együttestõl (1962-ben agytumorban meghalt) és a basszusgitáros posztot McCartney vette át, s hamarosan tagcsere következett be a dobos posztján is ahová Ringo Starr került. A hetvenes években az újságirók gyakran keresték meg a másodosztályú lebujokban fellépõ Pete Bestet és tették fel neki a rutinszerû kérdést: "Milyen érzés elszalasztani a legnagyobb lehetõséget?!" , amire az ekkor már megtört és megsavanyodott zenész sohasem volt hajlandó válaszolni. Epstein, miután meghallgatta a zenekart, elvállalta menedzselésüket, s Londonban megpróbálta lemezszerzõdéshez juttatni õket. Több sikertelen próbálkozás után 1962-ben a Parlophone, és személy szerint George Martin producer látott fantáziát a zenekarban és kikérte õket a hamburgi lemezcégtõl, amely könnyû szívvel mondott le róluk, még bánatpénzt sem követelt. Valószínûleg a második világháború óta ez volt Németország legnagyobb vesztesége. 1962 októberében készült elsõ kislemezük, a Love Me Do az angol lista 17. helyére került fel, majd az ezt követõ Please, Please Me már No 1. siker. Gyors egymásutánban további három kislemez: From Me To You, She Loves You, I Want To Hold Your Hand kerül az élre, s az év végén már egy új korszak kezdetérõl, a beatlemaniáról beszélnek. Az utolsó angol siker révén 1964-tõl Amerika is megnyitja kapuit az új fenomén elõtt, s hamarosan világszerte a Beatlesrõl, illetve a beatkorszakról beszélnek. 1964 elsõ felében elõfordult, hogy a toplista elsõ helyein 5 Beatles dal szerepelt és további hét felvételük bekerült a Top 50-be, miközben a nagylemezek listáját is Beatles LP-k vezették. Elsõ nagylemezeik 63-ban jelentek meg: Please Please Me és a With The Beatles. Mindkettõ elsöprõ siker. A Beatles sikere nyomán, angol beatzenekarok tucatjai keltek át az óceánon (Animals, Dave Clark Five, Kinks, Hollies, Rolling Stones, Herman's Hermits stb.) és valósították meg azt amit egyszerûen csak brit inváziónak szoktak nevezni, döntõen befolyásolva és átalakítva nemcsak Amerika de az egész világ szórakoztatóiparát, zenéjét. A Beatles a rendszeresen kiadott lemezei mellett (1964 és 69 között a Penny Lane és a Strawberry Fields Forever kivételével valamennyi felvételük az angol lista élére került) olyan nagyszerû, a Beatles hisztériát nagyban növelõ filmekben játszott mint az A Hard Day's Night 1964-ben és a Help 1965-ben. Munkásságuk elismeréseképpen, Wilson munkáspárti miniszterelnök javaslatára a királynõtõl lovagi címet kaptak. Ebben az évben pályájukon markáns fordulat következett be, megjelenik a Rubber Soul címû album amely zeneileg egy más, addíg ismeretlen Beatlest mutat be. A korai Chuck Berry, Carl Perkins, Buddy Holly dalok után, eltávolodva a rock and rolltól, összetettebb, az üzleti szempontokat kevésbé figyelembevevõ zenét produkáltak. Ennek a zenei korszaknak a csúcsa a Revolver címû album amely a kritikusok szerint is a zenekar legjobb albuma. A korszak új zenei és eszmei irányzatait (pszichedelia, ragarock, Zen, flower-power) magába olvasztó új zenei világot alakítanak ki, amely ismét új korszakot nyit a mûfaj történetében. A korongon természetesen megnyilvánul Lennon radikalizmusa és baloldali gondolkodása (két addíg megjelent könyvében In His Own Write és A Spaniard In The Works-ban ezeket már kifejetette), valamint az a keleti filozófia melyet a csapat Maharishi gurunál sajátít el Indiában. Ugyanennek a vonulatnak kiváló terméke a következõ album is: Seargeant Pepper's Lonely Hearts Club Band. Mindeközben csak úgy ontják a No 1-es slágereket: Ticket To Ride, Paperback Writer, Eleanor Rigby, All You Need Is Love, Hey Jude. 1967-ben gyógyszertúladagolásban meghal Brian Epstein, s a zenekar tagjai meguk veszik kézbe ügyeiket. Megalakítják az Apple vállalkozást, Magical Mystery Tour címmel tv-filmet készítenek, elõadókat (Mary Hopkins, Badfinger, Jackie Lomax) menedzselnek. 1968-ban jelenik meg a dupla White Album, s vele egyidõben a Lady Madonna, amellyel ismét a rock alapokhoz térnek vissza. Többféle szempontból is korszakalkotónak számít a Yellow Submarine címû rajzfilmjük. Ebben az idõszakban a tagok között fokozatosan romlik a viszony, amiben az anyagiakon túl Lennon és McCartney házassága is közrejátszik. Mindketten külön utakon kezdenek járni, szóló lemezeiket készítgetik. Közben a világ figyelme Amerika felé terelõdik ahol a hippi mozgalom és Woodstock vonják magukra a reflektorfényt. A Beatles befolyása és szerepe is csökken. Maguk a tagok is érzik ezt, akik azonban az új utakat más és más irányban keresik. Még megjelenik két utolsó albumuk, az Abbey Road és a Let It Be, de ezt követõen a kiélezõdött személyi és gazdasági ellentétek szétzilálják a formációt, amely 1970-ben felbomlik. A tagok szólóban folytatták pályájukat, s bár többször szóba kerül a Beatles újraegyesítése, a valóságban erre soha nem kerül sor. A rajongók ilyen típusú álmodozásának az a merénylet vet véget, mely 1980 december 8-án kioltja John Lennon életét. Innentõl kezdve a Beatles egy legenda, amely azért még szolgál meglepetésekkel, hiszen a sok kiadvány ellenére még mindíg vannak ki nem adott felvételek. A Beatles egy csoda amely azonban az elõdökbõl táplálkozott, õk összegezték és mondták ki a dolgok lényegét a megfelelõ idõben és megfelelõ helyen. Igen a gyökerekbõl táplálkozott, az õsi bluesból, a rock and rollból, a hatvanas évek elején kialakult ezernyi liverpooli zenekar által kibocsájtott hangokból. Azt a tényt azonban senki nem vitathatja, hogy a Lennon-McCartney páros korunknak leginvenciózusabb, a maga mûfajában forradalmi újításokat alkotó és legtermékenyebb szerzõkettõse volt, és marad még hosszú idõn keresztül.

Forrás: Rocklegendák